Fogszuvasodás

A fogszuvasodás idült folyamat, amely a fogak keményszöveteinek a roncsolódásával jár és a felszínről a fogbél (pulpa) felé halad. Eleinte visszafordítható folyamat, amely az idő elteltével tovább (mélyebbre) terjedhet és visszafordíthatatlanná válhat.
Ép fogágynál, ahol a fogíny (gingiva) még nem húzódott vissza inkább ún. zománccaries jelentkezik. A fiatal fogak morfológiai tulajdonsága is elősegíti a zománccaries kialakulását, mivel a mély barázdákon a lepedék (dentális plakk) gyorsabban megtapad, nehezebben eltávolítható és emiatt főleg a barázdákban lokalizálódó zománccaries keletkezését idézi elő. Ha a fogíny visszahúzódik (főleg öregkorban és fogágybetegségek esetén) és a foggyökér láthatóvá válik, a lepedék foggyökérre való tapadásának következménye lehet a gyökércaries létrejötte. Ha a zománc és a cement nem találkozik a fognyak területén, akkor láthatóvá válik a dentin, és dentincaries keletkezhet, amelynek gyorsabb a lefolyása és hamarabb okoz szövődményt.
A fogszuvasodást savképző baktériumok okozzák, azáltal, hogy bizonyos szénhidrátokat lebontanak (például cukrot, fruktózt, stb.). Ezekből az anyagokból a baktériumok melléktermékként savat képeznek, mely károsítja az alacsony pH-ra érzékeny fogfelszínt. Ha megfelelő időn belül a szájüreg pH-ja megemelkedik, akkor a kioldott szervetlen anyagok a nyálból visszaépülhetnek. A fogszuvasodás mértékétől függően különböző eljárások léteznek a fog funkcionális, esztétikai és morfológiai helyreállításához.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a fogszuvasodás antik betegség. Egymillió évvel ezelőttről származó koponyákban talált fogazaton láthatók a fogszuvasodás bizonyos jelei. Sumér írások i. e. 5. évezredből a caries kialakulásáért egy „fogkukac”-ot okolnak.

A fogszuvasodás kialakulásának okai

A fogszuvasodás kóroktanát az elmúlt évszázadokban sokan próbálták megmagyarázni, így többfajta elmélet jött létre:

kemoparazita elmélet: a lepedékben lévő mikroorganizmusok szénhidrát jelenlétében savat termelnek, amely megtámadja a fogzománcot.
proteolitikus elmélet: a baktériumok proteolitikus enzimeket szabadítanak fel, amelyek szétroncsolhatják a fog keményszövetét.
foszforilációs elmélet: a nyálban fellépő foszfáthiány elősegíti a fogakból a foszfát kioldódását és ezáltal a baktériumok anyagcseréjét.
proteolitikus-kelációs elmélet: a kelátképződés révén a fog keményszöveteiből kioldódnak kalciumvegyületek.
glikogén elmélet: a fogszuvasodás túltáplálkozás eredményeként jelenik meg, főleg sok édességet fogyasztó egyéneknél.

A fogak felszínét olyan szövetek alkotják, melyek nem rendelkeznek sejtekkel, hiányzik belőlük a keringés és a vitális elemek. Ezért a külső behatások ellen képtelenek védekezni és a már kialakult sérülést nem képesek kijavítani. A fogelőtörés után a fog felszínén egy ún. biofilm alakul ki, mely később dentális plakká alakul. Ez a baktériumkolónia erősen tapad a fog felszínéhez és csak erős mechanikai tisztítással távolítható el. Szerkezetében elsősorban baktériumokat találunk, de jelen vannak a szervezet védekezősejtjei (leukociták, makrofágok, hámsejtek), a baktériumok számára fontos tápanyagok és a baktériumok anyagcseretermékei. A kolónia mindaddig egyensúlyban van a szervezettel, míg a táplálékbevitel következtében a baktériumok nagymennyiségű szénhidráthoz nem jutnak (cariogén attak). Ilyenkor a szénhidrátok lebontása során, melléktermékként savak keletkeznek, melyek a fog kemény szöveteit demineralizálják (kalcium és foszfát távozik). A táplálkozás után, egyénileg változó idő elteltével a kemény szövetek remineralizálódnak: a nyálból kalcium és foszfát, fluorid jelenlétében a fogfelszínre diffundál és beépül.

A fogszuvasodás kialalkulásában a táplálkozásnak is nagy szerepe van. Erről itt tudhat meg többet.

<p>Sorry, your browser cannot display frames!</p>